Vélemények, történetek és üzenetek azoktól, akik részt vettek felépülési programunkon

Alkoholos mélyrepülésem után landoltam itt Szőcön. Igazából mikor idejöttem, nem tudtam mi vár rám, mit fogok kapni, csak az alázat, a megadás érzése volt bennem, és nyíltságom, elszántságom a felépülésemhez.

Kedves Felépülők! Köszönet a 28 napos felépülési terápián kapott iránymutatásokért, és a program megismertetéséért, melynek segítségével elindulhatok egy szabad, és teljes élet felé. Ági /42/ Örökké hálát érzek, hogy reményt

Kegyelem Életben maradtam. Az elmém épségéért is tehetek. Sokan nem részesülnek ebben a kegyelemben. Nevetséges, mennyire keveset kell ehhez hozzátennem a magam erejéből. Akaratával, hogy élhető életet éljek. Sok éve

Kedves Társaim és Segítőim! Ez előtt 28 nappal, azzal a gondolattal érkeztem ide, hogy segítsenek nekem, hogy ne igyak. Most a terápia utolsó napján az alábbi gondolat jár a fejemben:

Kedves Társak! Úgy jöttem ide, mint egy szegett szárnyú madár. Igazából semmit nem tudtam sem a betegségemről, sem önmagamról. Pokoli nehezen éltem meg a 28 napot. Nehéz volt szembe nézni

Kedves Stáb és mindenki, aki részese volt felépülésem itt töltött 28 napjának! Mikor először beléptem ide, bezártam magam mögött egy ajtót, egy másikat résnyire nyitva hagytam. Napról napra nagyobb lett

Kedves Ismeretlen – Ismerős! „Sosem találtam a helyem, mindig jó akartam lenni, hogy megszeressenek. Most itt vagyok, megérkeztem, itt a helyem. Tudom, ki vagyok, és mit akarok. Itt nemcsak kapok,

Kedves Segítőim és Felépülő Társak! Pillanatok műve, és elrepült a 28 nap, nagyon kreatív munkával! Görcsösen, teljes megadással, nagyon messziről érkeztem, számomra ismeretlen világba. Belépve a házba azonnal megéreztem a

Kedves Társaim és Stábtagok! Nagyon köszönöm ezt a 28 napot. Hálás vagyok, hogy visszatereltetek a jó útra. Nem hittem volna, hogy 3 napot is kibírok, de ami szeretetet, nyugalmai itt

Kedves Sorstársaim és Segítőim! Leírhatatlan hálával és köszönettel tartozom Nektek az elmúlt 28 napért. Roncsként érkeztem, elvesztve mindent, de MINDENT, ami csak fontos volt nekem. Darabokra esve, teljes megadással a

Kedves Eszter, János, Dani és a felejthetetlen STÁB-tagok! Nagyon szépen köszönöm, hogy a legjobb tudásotok szerint ápolgattátok testem és lelkem a függőségemből való felépülésem kezdeti – első – szakaszában. Soha

Lehetőséget, hogy megismerhessem önmagam, erőt, hogy józanul szembe tudjak nézni a valósággal, és reményt egy új, boldog életre.

Végtelenül hálás vagyok, és örökké hálás leszek ezért mindnyájatoknak! Köszönöm!

A döntés, hogy ide kerüljek gyors volt – nagyon rosszul éreztem magam. Egy számomra ismeretlen jó világba cseppentem. Nektek is ezt kívánom. Itt mindent megtesznek, hogy felépülésed megkezdődjön. Nyisd ki

Amikor március 23-án megérkeztem ide csak azt reméltem, hogy maradhatok és elkezdhetem a programot. Azt sem nagyon tudtam, hogy hol vagyok, és miért, annyit tudtam, hogy kell valami külső segítséget

Kétségek között nagy-nagy tagadásban érkeztem ide, de az első perctől kezdve éreztem, hogy jó helyen vagyok.

Napról napra, lépésről lépésre haladva értettem meg, hogy beteg vagyok, és ezt el kell

Így lehetőséget kaptam, hogy elkezdjek egy új életet! Hálás vagyok a stábnak, ők adtak reményt az én életemnek. Hálás vagyok a családomnak, hogy hazavárnak, a kisfiam és a feleségem örülnek

Nem tűnt nagy távolságnak, és nem volt más esélyem a talpon maradásra.

Most azt remélem, hogy ez lesz életem leghosszabb utazása.

Hálás vagyok azokért, akikkel egy irányba tartok. A kedvességükért,

Biztonságot nyújt ez a kis sziget számomra. Köszönöm, hogy visszarántottatok a halál torkából, megmentettétek a családom és testvérként szerethető barátokra lelhettem személyetekben.

Akkor még csak a túlélésért küzdöttem és nem tudtam, hogy életem egyik legmeghatározóbb 4 hetét fogom itt eltölteni. Korábban voltam szociális ivó, bulizós ivó, gépszíjas ivó, de az utolsó két

Próbáltam önerőből letenni az alkoholt, de nem sikerült csak hónapokra, pszichológus, pszichiáter stb. segítségét kértem, de rosszabb lett, így még gyógyszerfüggő is lettem.

Pedig megfogadtam, hogy soha, mivel a szüleim és a rokonságom több tagja is rendszeresen ivott. 21 éves koromban kértem először segítséget a pszichiátrián, megállapították, hogy nincs önbizalmam és depressziós vagyok.

Az aktív alkoholista működésemben egy okozatlánc hangsúlyosan kísérte végig az életem: a társadalmi normák, az erkölcsi gátjaim fokozatos, folyamatos feloldódása, átlépése. Minden határ elesett idővel. Némelyik hamar, mások hosszú évek

Húsz év egyre súlyosbodó alkoholizálás, és benne bő tíz év teljes kilátástalanság érzése után, az itt töltött 28 nap alatt egy új élet lehetőségét kaptam meg. Az azóta eltelt több

Időbe tellett, amíg ki tudtam mondani. Hétvégi sörözőként kezdtem, barátokkal, beszélgetés közben. Mint mindenki más, gondoltam én. Idővel hétközben is szisszentek a sörök, mert megérdemlem, hiszen dolgozom, hiszen jó a

Hogyan történt ez, mi változott, hova jutottam?

Megtudtam, beismertem, hogy beteg vagyok; megismertem a jellemzőit, progresszív természetét, végzetes kimenetelét; és hogy életem tehetetlenül irányíthatatlanná vált.

Pedig nem is ittam olyan sokat, – hittem én azt akkor-, hisz volt családom, nem veszítettem el sem a munkámat, sem a házamat, sem a gyerekeimet… Akkor végülis mi a

Hát semmi olyat, amire számítottam. Nem volt humbug, sem átverés. De végül is mit is vártam anno akkor, volt egyáltalán ép elméjű gondolatom? Aha, a Pia!

A saját agyam vitt pokolra. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ide vezetett a felsőbb erő hozzátok.