Vélemények, történetek és üzenetek azoktól, akik részt vettek felépülési programunkon

Pedig megfogadtam, hogy soha, mivel a szüleim és a rokonságom több tagja is rendszeresen ivott. 21 éves koromban kértem először segítséget a pszichiátrián, megállapították, hogy nincs önbizalmam és depressziós vagyok.

Az aktív alkoholista működésemben egy okozatlánc hangsúlyosan kísérte végig az életem: a társadalmi normák, az erkölcsi gátjaim fokozatos, folyamatos feloldódása, átlépése. Minden határ elesett idővel. Némelyik hamar, mások hosszú évek

Húsz év egyre súlyosbodó alkoholizálás, és benne bő tíz év teljes kilátástalanság érzése után, az itt töltött 28 nap alatt egy új élet lehetőségét kaptam meg. Az azóta eltelt több

Időbe tellett, amíg ki tudtam mondani. Hétvégi sörözőként kezdtem, barátokkal, beszélgetés közben. Mint mindenki más, gondoltam én. Idővel hétközben is szisszentek a sörök, mert megérdemlem, hiszen dolgozom, hiszen jó a

Hogyan történt ez, mi változott, hova jutottam?

Megtudtam, beismertem, hogy beteg vagyok; megismertem a jellemzőit, progresszív természetét, végzetes kimenetelét; és hogy életem tehetetlenül irányíthatatlanná vált.

Pedig nem is ittam olyan sokat, – hittem én azt akkor-, hisz volt családom, nem veszítettem el sem a munkámat, sem a házamat, sem a gyerekeimet… Akkor végülis mi a

Hát semmi olyat, amire számítottam. Nem volt humbug, sem átverés. De végül is mit is vártam anno akkor, volt egyáltalán ép elméjű gondolatom? Aha, a Pia!

A saját agyam vitt pokolra. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ide vezetett a felsőbb erő hozzátok.