Húsz év egyre súlyosbodó alkoholizálás, és benne bő tíz év teljes kilátástalanság érzése után, az itt töltött 28 nap alatt egy új élet lehetőségét kaptam meg. Az azóta eltelt több mint öt év alatt minden területen megváltozott, jobb lett az életem. Régóta eltemetett vágyaim teljesültek be, új irányt, célt és motivációt kaptam, és a felmerülő nehézségek sem tudtak már maguk alá temetni. És ami a legfontosabb, azóta nem kellett innom. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, és a segítségért, hogy élni tudjak vele. Köszönöm!
Gábor /42/
2018 májusában kerültem be a terápiára, 53 évesen.
Nem gondoltam magamról, hogy alkoholista vagyok, csak úgy fogalmaztam, hogy alkoholproblémám van.
Évtizedekig úgy ittam, ahogy (gondoltam én) a többség. Bulik, családi események, hétvégék. Részeg ritkán voltam, de keveset sosem ittam.
Aztán elkezdtem napi szinten, munka után inni, és egész hétvégén. Egyre többet. Évekig inkább csak otthon, egyedül. Majd az alkohol átvette az irányítást, és nem tudtam nem inni, gyógyszerrel kevertem, egyre többször volt „képszakadásom”, kontrollvesztett állapotba kerültem. Már nemcsak otthon ittam, mindenhol.
A környezetemnek is nyilvánvalóvá vált, hogy gond van, én is beismertem.
A terápián megértettem a betegségem lényegét, és megtanultam, mik azok az eszközök, melyek alkalmazásával alkohol nélkül tudok teljes életet élni.
A terápia alapot ad, a tanultak alkalmazása egy életen át tartó folyamat. Ez a felépülés.
Korábban el nem tudtam képzelni, hogy alkohol nélkül hogyan lehet élni.
Az élet tele van szép, derűs, ugyanakkor tragikus helyzetekkel. Nekem az elmúlt években mindegyikből jutott.
Viszont az alkohol ezek kezelésében nem segít, csak ront. Korábban nem így gondoltam, de bőven benyújtotta a számlát.
Hálás vagyok a józanságomért, a felépülésemért, az új szemléletű, új minőségű életemért.
És azokért az új emberi kapcsolatokért, közösségekért, amit szintén a józanságomnak, a felépülésnek köszönhetek.
J, alkoholista, a mai napon 5 éve, 3 hónapja és 4 napja nem ittam alkoholt.
