Pedig nem is ittam olyan sokat, – hittem én azt akkor-, hisz volt családom, nem veszítettem el sem a munkámat, sem a házamat, sem a gyerekeimet… Akkor végülis mi a frászkarikát kerestem én ott? Valami olyasmit, amiről akkoriban még fogalmam sem volt:
-azt a nyugodt, tevékeny és boldog életet, amit azóta kaptam ajándékba, hogy nekem is szabad nem innom:
-a gyermekeim őszinte mosolyát, kiegyensúlyozottságát, boldog öleléseit
-szerelmet
-a tudást, es felismerést, hogy igenis pont eleget ittam már ahhoz, hogy itt az ideje abbahagyni. Különben pillanatokon belül tönkreteszek mindent és mindenkit magam körül
-s azt, hogy ma már én is tudom: alkoholista vagyok. Felépülő alkoholista, akinek már nem kell innia. Aki az elmúlt 2 évben a világ egyik legboldogabb emberének vallhatja magát.
Anikó, 2 kamasz gyerek édesanyja és feleség
