Kedves Ismeretlen – Ismerős!
„Sosem találtam a helyem, mindig jó akartam lenni, hogy megszeressenek. Most itt vagyok, megérkeztem, itt a helyem. Tudom, ki vagyok, és mit akarok. Itt nemcsak kapok, de adhatok. És mit akarok? Józanul megélni az érzéseimet, őszintén az alkohol bénító hatása nélkül.”
Köszönöm az ehhez nyújtott segítséget!
Éva (48)
Kedves Felépülő Társam!
Amikor reményvesztetten megérkeztem Szőcre, nem gondoltam, hogy 28 nap múlva már látom az alagút végét. Itt a Felépülési Központban mindent megtanultam alkoholfüggőségemmel kapcsolatban. Megtudtam, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, de ha elfogadom és betartom a terápián elsajátított program elveit, meg vagyok mentve, élhetem a felépülő alkoholisták szabad, boldog életét.
Jó tanulást, /felépülést/ Neked is!
Amikor a soraimat olvasod, már Te is elhagyni készülöd a Felépülési Központot. A Stábtól, a segítőktől rengeteg hasznos információt gyűjtöttél be. Tőlük tudom én is: az első pohár sok, a 100. kevés!
Zsuzsa (63)
Kedves János, Eszter és Dani!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Emlékeztek az első napokra, amikor megérkeztem? Én már nem is akarok emlékezni rá!
Rájöttem az idő előrehaladásával, hogy jó helyen vagyok és ez a terápia működik. Sok mindent megtanultam Tőletek, amit – bízok benne, – hogy a „Való világban” is hasznosítani tudok. Nincs más kiút! Szembesítettetek azzal, hogy az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség.
Kívánom Nektek, a Stábnak, hogy még sok Felépülőnek tudjátok átadni ezt a programot.
Felépülő társaimnak kitartást kívánok! Sok boldog 24 órát kívánok Mindenkinek!
Ildikó (64)
