Kétségek között nagy-nagy tagadásban érkeztem ide, de az első perctől kezdve éreztem, hogy jó helyen vagyok.
Napról napra, lépésről lépésre haladva értettem meg, hogy beteg vagyok, és ezt el kell fogadjam, ha élni akarok és vissza szeretném kapni az életemet.
Úgy érzem, elindultam a felépülés hosszú útján, és hálás vagyok azért, hogy kaptam egy esélyt arra, hogy egy új, másfajta életet élhessek.
Nagyon köszönöm a csapat minden tagjának és a velem együtt józanodó két társamnak is, hogy segítettek meglátni a fényt az alagút végén.
Rita (38)
Nehéz összefoglalni azt a sok érzést, amit itt megtapasztaltam.
Szembesítettek önmagammal, eddigi életemmel, tetteimmel, betegségemmel.
Megértettem és elfogadom, hogy számomra nincs más megoldás, csak a teljes absztinencia. Járnom kell a kitaposott utat, a Felépülők útját!
Köszönöm szépen a segítséget a stáb minden tagjának, akik kedvességükkel, szakmai felkészültségükkel és ezzel az otthonos környezettel hozzájárultak gyógyulásomhoz.
Ha ezeket a sorokat olvasod, Te is tudod, hogy megmentették az életünket, de vigyázni nekünk kell magunkra!
Köszönettel: András (55)
Hogy mi történt velem itt, azt leírni úgysem tudom, meg sem próbálom.
Az biztos, hogy ami ezelőtt volt, és ami ez után lesz összehasonlíthatatlan lesz.
Igazolja az életem és a következő tetteim lépéseim mindazt, amit itt dolgoztam.
Neked pedig sok erőt és sok boldog napot, hónapot, évet kívánok!
Nagyon köszönöm a teljes csapatnak mindazt, amit kaptam és remélem, még folytatjuk a munkát!
Viktor (38)
