Az aktív alkoholista működésemben egy okozatlánc hangsúlyosan kísérte végig az életem: a társadalmi normák, az erkölcsi gátjaim fokozatos, folyamatos feloldódása, átlépése. Minden határ elesett idővel. Némelyik hamar, mások hosszú évek után. Ez egyre gyorsuló fizikai és lelki leépüléssel járt együtt. Nem csak magamat romboltam, hanem magamon keresztül a környezetemet, az abban élőket is. Tudattalanul. Minden mélypont után egy még mélyebb következett, megállíthatatlanul.
Az addiktológiai, pszichológiai kezeléseim, segítségkéréseim nem vezettek eredményre, a helyzet átmenetileg sem javult. Ez nem a terapeuták hibája volt elsősorban. Segítségkéréseim nem voltak őszinték és mélyek. Valójában csak a környezetemnek igyekeztem felmutatni, hogy próbálkozom és magamat is ügyesen csaptam be. Végül az életem minden területe irányíthatatlanná vált.
A fordulatot Szőc hozta meg számomra. A kezdeti száraz időszakban segítettek a megtanult eszközök az ivás kerülésére, az ivási vágy csökkentésére. A felépülő házban az otthonos körülmények, az engem körülvevő „zaj” nagyarányú kizárása sokat segített, hogy elinduljak életem legmeghatározóbb útján, önmagamba. Számomra óriási könnyebbséget és mély bizalmat adott, hogy olyan emberek segítettek engem, akik saját élettapasztalataik, életútjuk alapján megértették a velem történteket, hiszen maguk is átélték. Számos segítőm a függőségekkel kapcsolatos saját megélésű tapasztalatait helyezte egy magasabb szintű rendszerbe, keretbe egyéni fejlődése során, felsőfokú szakirányú képesítések megszerzésével. A hozzáértő, őszinte, egyben ítélkezésmentes légkörben képessé váltam sorra letenni azokat a terheket, amelyek mázsás súlyként nehezedtek rám addig és nyitottam ki olyan ajtókat, amikre saját erőmből korábban nem voltam képes.
Két éve nem fogyasztottam alkoholt. Azáltal, hogy elkezdtem feltárni magamban az alkoholista működésem ok-okozatait, megnyilvánulásait és megismertem az alkohol tulajdonságait, átláthatóvá, ezáltal uralhatóvá vált számomra a hosszú évekig kezelhetetlen probléma halmaz.
Féltem kimondani a 28 napos terápia előtt, hogy belevágok. Azóta felismertem, hogy a gyáva énem és a bátor énem döntően ugyanazt érzi: fél. A különbség, hogy a bátor énem cselekszik, változtat, a gyáva egy helyben marad, és lefelé pörög a rossz érzések kavalkádjában.
Itt vagy és a soraimat olvasod, ezért valamilyen módon érintett lehetsz. Bátran kérj segítséget te is!
Józanodóként az életem minden pillanatát képes vagyok megélni és hálás vagyok, hogy a szenvedést cselekvésre válthattam.
Köszönettel, Zoli
Igazából mikor idejöttem, nem tudtam mi vár rám, mit fogok kapni
Alkoholos mélyrepülésem után landoltam itt Szőcön. Igazából mikor idejöttem, nem tudtam mi vár rám, mit fogok kapni, csak az alázat, a megadás érzése volt bennem,
