Voltam csendes kislány, lázadó kamasz, szelíd feleség és édes, vérmes anya. Voltam igaz barát és jó kolléga. Harcoltam vélt igazságokért, közben engem is magam is sérelem ért. Voltam tisztességtelen, bántottam és bántottak. Szerettem, akit nem lehetett. Porig aláztak és aláztam, végül elárultam. Menekültem, ahogy csak lehetett, gyógyítani fájó lelkemet. Alkoholista vagyok, most mégsem innék, inkább sírnék. A romokat magam mögött hagyva, új erőre kapva, nem fogok belehalni a bánatba. Kérem Istent, adjon nekem hitet, még nem kell temetnem életemet. Köszönet mindenért
Ági /55/
Hogy ki vagyok én?
Egy eltévedt lélek a káosz börtönében,
egy megtalált élet az élet szigetében.
Én vagyok a test, a gondolat, a szellem.
Én vagyok a betű a félbehagyott könyvben,
én vagyok a harapásnyom a búzakenyérben…
Én vagyok az öröm, a bánat,
én vagyok a ragyogás a sötét éjszakában…
Én vagyok én, az Egom rabja…
Én vagyok, a végtelen a véges…
Én vagyok a srác a tükörben, a mazochista,
én vagyok a tékozló fiú, a hazatalált alkoholista.
Köszönöm,
Tamás /38/
Ki vagyok én? 47 éves, férj, két gyermek apja, anyám gyermeke, testvér, mérnök, jó barát. Bennem szunnyadnak az elmúlt évek során átélt tapasztalatok, érzések, benyomások, tanultak. Némelyiket – egyre többet – vissza tudom idézni tudatosan, némelyiket nem. Tudom, hogy szerethető, melegszívű, barátságos, vicces ember vagyok, aki maga körül szeretetet, vidámságot és otthonosságot tudott ébreszteni. Mindig csapatok tagja voltam és motorjuk is bár soha nem erőltettem ezt… Ott szunnyad bennem és alkohol nélkül is működni tud, ha lekerül az eszelős démoni máz rólam. Utat kereső és találó vagyok. Sok minden belém épült: régi barátok, fájdalmak, elhagyó és elhagyott szerelmek, halálesemények. Szorongásaimat, szeretethiányomat, dühömet, haragomat felhozza a függő énem. Meg akarok szabadulni a rabságból, amibe a szerfüggés kényszerített. Érzelmeket józanul is megélni tudó vagyok, ezt felismertem már itt. Egy vagyok a világon élő milliárdnyi ember közül, ugyanakkor egyedi és megismételhetetlen. Ezt szülőként is el kéne mondanom a gyerekeimnek. Vágyakozó és reményteljes vagyok. Magamat szerető, magamon és másokon segíteni akaró vagyok. Őszinte hálát érző vagyok, hogy rátok találtam.
Péter /47/