Ki vagyok én?
Elmesélném a történetem én,
Haladjunk az idők tengerén,
De lassan, sorban, szépen evezve,
Ahogy egy AA tag szólít tegezve.
A gondolába most tarts velem,
És én megmutatom, mi lett a szerem.
Alkoholnak hívják, ő volt a szerelmem
És most roncs lelkemmel kel ellenem.
Izgága, rosszcsont gyermek voltam régen,
Második otthonom, nekem a kórház volt kérem.
Iskolában sem bírtam magammal sokszor,
Nézzék: a Brúnó megint valakivel bokszol.
Váltogattam is az intézményeket szépen,
De a másik kettőben jó volt nekem éppen.
Gimnázium előtt megismertem őt,
Ki örök társam lett és mellém nőtt.
Ő volt a híres Rubik kocka.
De senki sem mondta, hogy jön majd a vodka.
Külföld: utak, versenyek, érmek,
De barátok nélkül mit sem érnek.
Szerencsére volt belőlük elég,
Emiatt az egom minden, csak nem szerény.
Jött az egyetem, gólyatábor
És ott lettem én elég bátor.
Jöttek, mentek szép számmal a csajok,
De az ital maradt és következtek a bajok.
Kollégiumot is ital miatt meg járván,
Rájöttem: az alkohol, mint egy járvány,
Elvesz tőled mindent, mit szeretsz,
Tőle boldog, nyugodt, békés nem lehetsz.
Tán azt hitted olyan, mint egy szivárvány?
Nem! A végén magadnak maradsz árván,
Az örömteli megváltást várván,
De felkapaszkodva más emberek hátán,
Te csacska, naív kis bárány,
Nem vár más rád csak a Sátán!
Hazugságok sűrű erdejében,
Csak reméltem nem vagyok ébren.
Amiket én a hatása alatt cselekedtem,
bűntudat lett a barátom,
vele feküdtem s vele keltem.
És sosem bírtam a jósokat,
ezért vodkából kortyoltam jó sokat,
Kik mondták: hagyd abba! Figyelmeztettek,
Mondtam: jó persze, de ezek szavak, és nem tettek.
Abbahagyás: kísérletem volt sajnos számos.
Én voltam az elítélt, a vodka a mészáros
Ki miatt sokszor fejem vesztettem,
Megterítettem, vacsorára is ezt ettem:
pohárba töltve 4-5 dl tömény,
De nekem ez sem volt elég.
Én, én csakis én vagyok a hibás
Nézz rám, ez csak egy mocskos piás,
Gondolhatod sajnos,
De megjavulok majd most,
Hisz Szőcre vitt engem ez a probléma,
a testemnek olyan vagy, mint egy drog néha.
Nemsokára véget ér,
Egy új nap virrad, szép remény,
Régi barátból ellenség lett,
De nem bánom, ha ez a képlet,
Amit másoktól ellesek,
Hogy többé ne legyen kő, miben elesek.
Hosszú kanyargós út áll még előttem,
Valószínűleg az utolsó esélyem is előttem.
Szeretnék egy boldog, békés életet,
Családomnak nyújtani belőle egy szeletet.
Brúnó /28/
