Ki vagyok én – Avagy hova jutottam
Elindulva Szőcre, gatya tele lőve.
Mi fog ott Rám várni, sárga ház vagy bármi?
A hosszú úton idegesen, hátul ülve szem könnyesen.
Gyógyszermentes kúra, nem piskóta túra
Jó lesz ez én nékem, reménykedtem e-képpen.
Csak nem lesznek durva arcok, az agyam egyre ezen forgott.
Megérkeztünk, mi fogadott? Sárga ház, hát elájulok!
Széles mosoly arcukon, a kényszerzubbonyt várhatom.
Nagy hanggal jött Zsuzsika, hátra gyere Lacika.
Ó te jó ég hol vagyok?! Majd bolondokkal hálhatok?
Hosszú lesz a hónap, a vég kezdődik hó’nap
Hátra érve döbbenet, remegve nyújtanak kezet.
Ránéztem a mátkámra, rémülten az arcába
Együttérző volt ő, de nincs visszaút, hisz nagy volt a lejtő.
Egyik püffedt, másik dadog, remegőssel nem alhatok!
Petke doki e-képpen, maradjál csak itt szépen.
Itt éltünk mi páran, elmebajjal áldva
Volt sok sírás-nevetés, agy robbantás, majd összeszerelés.
A stáb:
Zsuzsi tombol, Kornél rombol és bizony Péter sem dorombol,
Fel festik a jövőképet, itt nem szórakozás lesz a képlet.
Tényekkel jön Zoli bácsi, a hajóból ezért kár volt kiszállni.
Hoztál volna melegét, erre ránk zúdítod a plusz hideget.
Okos ember persze mind, de ők osztják az igazi kínt.
Ez lesz majd az első etap, ettől süt fel később a nap.
Dani, János, Eszter innen nem ereszt el
Élvezet a szemükben, lélekölő módszerükben
El sem hiszem, de működik, mesterien bűvölik
Felvérteznek minden jóval, nem távozol majd béklyóval
Élhetsz egy új életet, élvezheted boldog új énedet.
Próbáld ki, meg nem bánod, ha az alkohol vagy a drog a barátod.
Laci /38/
