Ki vagyok én?
Alkoholista lettem én,
Most kötelező e költemény.
Folyton csak az italon járt az eszem,
Mindig a pohár után nyúlt a kezem.
Fel sem fogtam ezt mi csinálja,
De az életemet tönkre vágja.
Én okos vagyok, bájos, csinos,
Az ego dolgozik bennem biztos!
Otthon naponta meglepődtem,
Mi ez a sok borosüveg előttem?
Ha beváltanám őket gazdag lennék,
Csak rendesen meg is szégyenülnék.
Ki a fene itta meg ezeket?
Biztos a szomszéd, csak ő lehetett!
A tagadás nem jó barát,
Sokáig elfedi az ember baját.
Az is csoda, hogy még élek,
De így milyen jövőt reméljek?
Csak egy döntés kell, talán a legnagyobb,
A sors majd a jó közösségbe is odadob!
Itt tanultam sok hasznosat,
Tudással töltötték a buksimat.
Most már fogják kezem jóban-rosszban,
Fontos is, hogy érzelmeimet megosszam!
Köszönöm neked Istenem,
Hogy elért hozzám az intelem!
A hála nem kér inni, ő a legjobb társam,
Az élet sokkal szebb így, csak meg kell lássam!
Józanul megélhetek mindent, amit kihagytam,
Mikor a napom csúcspontja az volt, hogyha ihattam.
A függőséget a józan élet kiváltja,
ez a felsőbb erő igazi csodája!
Laura /27/
