Ki vagyok én?
Péter vagyok alkoholista Debrecenből,
reggelente igaz nehezen kelő,
remélem a fejem lágya egyszer benő.
Ha megfázok kiugrik a hapci Benő.
A dolgokat gyakran túl agyalom,
régen szerettem, ha nagy a sokadalom,
mára megmaradt az elme bajom,
de nem akarok olyan maradni, mint egy majom.
Együttérző, segítőkész, előzékeny,
táncolok és ugrálok a vékony jégen,
gyakran dacos, makacs, türelmetlen,
néha lusta, halogató és ez nem lehetetlen.
Tépelődő szétszórt és gyakran naív.
Nem nekem épült a Diadal ív,
nemet mondok, ha a pohár hív,
alkohol helyett megteszi a víz.
Ne légy éhes, fáradt, mérges, magányos,
csoportra gyakran megyek mert az hasznos.
Tarts jól magad, az nagyon fontos,
a gyümölcsnél ne legyen mosatlan, inkább rostos.
Gyakran a beismerés fájdalmas és megalázó,
de ettől nem leszel elmeosztály lakó,
nem dönt porba az önsajnálat, a depresszió,
sose feledd, hogy élni jó!
Si Vis Pacem Para Bellum,*
már nem pálya a whisky és az Unicum,
javul, fejlődik az állapotunk,
Szilárd álláspont a józanságunk.
Frontin, rivotril na és a xanax,
ha ezeket kapkodott rövidesen behalsz.
Nem jó, ha hangulatjavító szereket szedsz,
Nem jó a tünet és a szerváltás,
hasznosabb inkább egy kis takarítás.
Szer kiiktatása, személyiségváltozás,
a tünetmentes betegség nem űrkutatás.
Péter /46/
* ha békét akarsz, készülj a háborúra.
