Ki vagyok én?
Ki vagyok én, teszem fel a kérdést magamnak,
Egy jó kisgyerek, akit mindenki szeretett,
körülvett a sok jó és szeretet.
Gondoskodást megháláltam, jó gyerek módján szót fogadtam.
Csendességem, szerénységem az iskolában folytatódott,
ebből aztán később jöttek is a gondok.
Társaim is kiszúrták, hogy csöndes gyerek vagyok,
erre aztán úgy gondolták, ők ám ott a nagyok.
Gúnyolódtak, piszkálódtak, maceráltak, a lelkivilágomba belevágtak.
Jött is az érzés, hogy milyen rosszak az emberek,
én meg érzékeny gyerek lévén, ettől sokszor szenvedek.
Az iskolával haladtam tovább, tanulni kezdtem az autószerelő szakmát.
Gyakorlati helyemen is kezdtem ekkor, ahol hamarosan jött a lelki terror.
Akkoriban volt egyszerre három főnököm,
sokszor úgy éreztem, mindegyiket föllököm.
Lelkem mélyén nőttek a gondok, amire aztán jöttek az első kortyok.
Voltak már az életemben rossz dolgok, de ezer jó is,
ha a szomszéd megkínált, már ittam Ezerjót is.
Jól berúgtam, másnap reggel fejem torz, pupillám tág,
megszólal egy hang mellettem: „Guten Tág”!
Megismertem jó hamar az alkoholt, az gondoltam magamban: de jó volt!
Itt volt hát a pia is, mit orvosságként nyeltem,
a másik gyógyszert lelki bajra a muzsikában leltem.
Tanultam a zenét is, zenész gyerek lettem,
a zene és a pia sodort rossz utakra engem.
Élveztem a hétvégéket, zenéltem és ittam,
magam körül szépen, lassan, mindent leromboltam.
Párkeresés terén sem volt a szerencse velem,
az összes nekem tetsző lányka, szóba sem állt velem.
Sejtettem már, mi a bajom, miért nincsen párom,
ha meghívtak egy vodkára, én mondtam: legyen három!
Volt, hogy bort akartam inni, nem találtam dugóhúzót,
megoldottam a problémát, megittam egy üveg „Úzót”.
Ivászatom súlyosbodott, éreztem, hogy baj van,
de józanságra ekkoriban nem volt meg a hajlam.
Haladtam már le a lejtőn, tehetetlen voltam,
magam körül sok-sok mindent jól elhanyagoltam.
Addig-addig iszogattam, míg eljött a mélypont.
ez többször is előfordult, míg azt mondtam: itt pont.
Elég volt a piás élet, leteszem a poharat,
többet érek én annál, hogy tönkre tegyem magamat.
Beismertem vereségem, feltettem a kezemet,
keresgéltem, keresgéltem vajon hová mehetek?
Felépülők honlapjára gyorsan rá is találtam,
hogy mitévő legyek én most, sokat nem hezitáltam.
Jelentkeztem programjukra, amit Szőcön elkezdtem,
Elindult a felépülés, sínre került életem.
Köszönöm a Stáb tagoknak magas szintű munkáját,
Ők mutatták meg nekem az új életem irányát!
Nagyon köszönöm, hogy itt lehettem, úgy érzem, hogy hatékony programotok segítségével elindulhat tartós felépülésem, józanodásom. Jól éreztem itt magam, minden nagyon jó volt.
Köszönöm Nektek az új életemet!
Zoli./37/
