Ki vagyok én?
Én vagyok maga a bánat,
Aki soha nem kérdez csak támad.
Én vagyok az alkoholba vetett gyötrelem,
Ami lelket széttört, bénít szüntelen.
Én vagyok a vér,
Ami sosem ad, és sosem kér.
Én vagyok a fájdalom, mi szétárad bennem,
De hidd csak el, nem mindig lelem örömöm ebben.
Én vagyok az elmúlás, mely lassan kényszerít, szorít le a porba,
Nincs előttem akadály, mert ha én akarom, eljutok mindenhova.
Én vagyok az irigység és a borba hit kényszeres mosoly,
reakcióm lelassul és őszintétlen, hisz abból semmi sem komoly.
Én vagyok a düh, a harag, mi tomboló villámként érkezik,
Sajnos rossz lesz annak, ki velem szemben érkezik és vétkezik.
Én vagyok az elveszett, és hitben hitt legény, kinek
Álma szertefoszlott, és benne minden remény.
Én vagyok az alkoholista, ki e sorokat megírta,
És könnyeivel sokszor, elgondolkodva ezt a papírt tele sírta.
Nagy szeretettel:
János /43/
