Ki vagyok én?
Egyszer, nem is oly régen,
Egy szőke királylány született.
Gyermekkora maga volt a csoda,
Imádta őt a család apraja, nagyja!
De tündér falvát ellepték az orkok,
Jöttök a szokásos kamaszos gondok…
Hamar elszálltak azok a boldog derűs képek,
Jöttek a sötét, borús tinédzser évek…
Veronika a versenyeket sorra nyerte,
a piás üvegeket is jól megízlelte…
Nem kérdezte, őt soha senki,
Kis szívét igazán mi rejti…
Kezdetét vették szépen, lassan a 20-as évek,
Egyetem, buli, barátok, karrier, pasik, a tények…
Reflektorfény, főszerep, megannyi színpad,
E sok szép dolog tartós boldogságot nem ad.
Érezte ő, hogy nem teljes a kép,
Várta a csodát, hogy majd lép…
Sok-sok szenvedés és zűrös nap után,
megszánta őt, az égi szultán!
Szőc formájában jött az esély,
Életkedve ekkor már igen csekély.
A házban rájött nem vágyik másra,
Megértésre, szeretetre, s megbocsátásra!
Szeretne hinni, és szárnyra kelni,
Pillangóként újjászületni.
Veronika /28/
