Ki vagyok én?
Dóra vagyok, a felfedező,
Született szabályszegő, bajkeverő
Életem felét már leéltem,
Ha nem érek Szőcre, a többit biz’ lekésem!
Kiskoromban balettoztam,
Az iskolában jól helyt álltam.
És már akkor ez volt a jelmondatom:
Minden úgy lesz, ahogy én akarom!
Nőttem-nőttem cseperedtem,
Minden úgy lett, mint elterveztem.
Egy dolgot csak kivéve,
Szeretet volt kevéske.
Míg az Apám sörét itta,
Anyám mondta: ne jöjj vissza!
Elmentem hát örökre,
Így kerültem gödörbe.
Bejártam a világot,
A család nem is hiányzott.
Nem volt kontroll, nem volt ész,
Úgy söpörtem, mint egy szélvész!
Külföld, kaland, kánaán,
Lépkedtem a ranglétrán…
De az eszem elhagyott,
Amikor az alkohol hatott.
Megállni? Egy percre se’!
Hisz én vagyok maga a Perpetuum mobile!
Egy ponton aztán megálltam,
Szerelemre találtam.
Nem tartott sok ideig, mert
Dóri mondta: fenékig!
Kezdődött az őrület,
Jóistenke, mentsél meg!
Küldött nekem egy jó urat,
nemsoká’ a násznép mulat.
Akartunk mi kisbabát,
anyós mondta: nehogy már!
Döntöttem hát végzetesen,
el is hagyott az Istenem…
Mélyrepülés, nincs akarat,
Egyre többet emelgettem a poharat.
De a pohár nem volt elég,
Kellett mellé néhány “egyéb”.
Eleinte jólesett,
Mindenből egy keveset.
De a gonosz megtévesztő,
Egyre súgta: kell még egy kör!
Így lett tehát Dórika
Szintentartó alkoholista.
Hová lett a nagy akarat,
Mi elnyomhatná a poharat?
Eltűnt, nincs meg, kerestem…
Tudom már, hogy elestem.
Ez vagyok én,
Nincs mese,
De lelkem ordít:
Tedd rendbe!
Hogy ki leszek én?
Még nem tudom…
De elindultam egy úton!
Nem kell már a bajkeverő, ha velem van a felsőbb erő!
Dóra vagyok felépülő, függő!
Hálás vagyok nektek!!!
Köszönöm! Dóri /39/
