Ki vagyok én?
48 éves ember, akinek az élete a csőd szélére került. Hálás vagyok, hogy csak a szélére. A felsőbb erő egyelőre kegyelmet adott, az a felsőbb erő, amiben eddig mindig kételkedtem, pedig számtalanszor megmutatta magát. Nem vettem észre, nem vettem a jeleket, mert egy hamis erő bűvöletében éltem. 30 évig tévelyegtem. Most ébredezek, mint a vak ember, aki hirtelen varázsütésre visszakapta a szeme világát. Erős a fény, pislogok, nehezen nyílik a szemem. Most kezd derengeni ki vagyok én: az Elveszett Bohóc. Hálás vagyok a kegyelemért, és megfogom a kinyújtott kezet, mert: “Egyedül nem megy…”
Viki /48/
Ki vagyok én?
Kicsi falu, ott születtem,
Két nővérhez megérkeztem.
Bár, fiúvá nem lehettem,
Apám kis kedvence lettem.
Óvodába elindultam,
Iskolába eljutottam.
Tanultam is rendesen,
Büszke volt rám Mesterem.
Aztán, hogy felcseperedtem,
Helyemet mindig kerestem.
Nem tudtam, hogy ki vagyok?
Egy kérdés foglalkoztatott.
Jött a nagy-nagy szerelem,
Legalábbis úgy hittem.
Született két gyermekem,
S iszogattam rendesen.
Lételem az alkohol,
Életembe behatol.
Gondolatom uralja,
Tudatomat elnyomja.
Azt gondoltam – normális,
Életem így morális.
Az alkoholvágy – berúgás,
Nem fontosabb, semmi más.
Nem jó ez így, nem szeretem,
Egy másik élet, azt kell nekem.
Változtatni nem tudok?
Belehalni nem fogok!
Egy jobb élet kell, nem vitás,
Csak az lehet a megoldás!
Új lapokkal játszani,
Más utakra váltani.
Megismertem páromat,
Ki azóta is támogat.
Közös gyermek, mily’ csoda,
Napjaink bearanyozza.
De jött egy kósza gondolat,
Megmérgezte napomat.
Ki vagyok én? És miért élek?
Magamtól túl sokat kérek?
Nem hívtam, mégis maradt,
Napjaimban bent ragadt.
Untam már, nem szerettem,
De ellene nem tehettem.
Őrült voltam, dacos, konok,
Hiába szóltak a rokonok.
Megtették, amit lehet,
Terápiára elmegyek.
Új környezet, új társak,
Abban a cipőben járnak?
Egymást húzva, támogatva
Belevágtunk a programba.
Önzőségem, dacom elmúlt,
Fejembe világosság gyúlt.
Kitártam a szívemet,
Kinyitottam a lelkemet.
Tanulok, figyelek, beszélek,
Hiszek, bízom, remélek!
Sok bölcsességet megkapok,
Napról-napra változok!
Eljön a nap, menni kell,
Felvértezve mindennel.
Új élet vár, semmi más,
Rajtam múlik, nem vitás!
S, ha néha kételyem támadna,
Gondolok a tanultakra!
Van mibe kapaszkodnom,
Magam többé meg nem adom!
Rátok szeretettel gondolok!
Mindenért nagyon hálás vagyok!
Mit tanultam, el nem felejtem!
Életem új alapokra helyezem!
Szeretettel gondol rátok:
Anna /52/
