Ki vagyok én? Mikor felteszem magamnak ezt a kérdést, egy bibliai történet jut eszembe. A tékozló fiú története, aki elkérte apjától az örökséget, útra kelt és mindenét eltékozolta. Olyan mélyre jutott, hogy beállt szolgának egy másik Úrhoz, de ott még a disznók eledeléből sem ehetett. Azt gondolta, felkeresi Atyját de félt, hogyan fogja fogadni. Mikor atyja meglátta, nagyon örült neki, ráparancsolt a szolgálókra, hogy nagy lakomát csapjanak, mert az ő fia meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült! Azt is meghagyta, hogy öltöztessék a legszebb ruhába. Én is így érzem magam. Eltévedtem az úton és valami nagyon rossz dologban találtam magam. Minden kedvességet, és segítőkészséget, alázatot, barátságosságot, figyelmet, szeretetett, önzetlenséget, tenni akarást, érzékenységet, hitet kiölt belőlem az alkohol. Elherdáltam minden talentumomat. Nem számított sem család, gyerekek, barátok, csak ő meg én. Hál’ Istennek itt Szőcön visszataláltam a helyes útra, és felöltöztetett a legszebb ruhába, a józanság ruhájába. Úgy érzem, tudok odafigyelni, szeretni, alázatosnak kedvesnek, önzetlennek lenni és újra tudok hinni. Rábíztam magam, és tudom, hogy segít, mert én kevésnek bizonyultam. Egy józan tékozló fiú vagyok, akit ezekben a napokban nagyon sokat kapott, hogy végre adni is tudjon!
Laci /42/
Ki vagyok én?
Ki vagyok én, azt most nem tudom,
ki voltam, azt biztosan tudom.
Egy jól nevelt, jószívű segítőkész ember voltam,
olyan útra tévedtem, amit én sem gondoltam.
Az alkohol elvette az eszem, s
vele együtt mindenem.
Nem maradt senki, mindenki elhagyott,
a szívem és a lelkem is teljesen befagyott.
Mit csináltam? Hát ittam mindig amennyit csak lehetett,
addig amíg halálfélelem nem lett.
Eljöttem ide, hogy megtaláljam önmagam, s
az alkoholt temessem el és ne saját magam.
Néztem a fákat, de nem láttam rajta a zöld leveleket,
néztem a rétet, de nem láttam benne a virágokat.
Néztem az eget, de nem láttam a napot, s a felhőket,
néztem az esőt, de nem láttam a vizet, ami éltet,
és ami nélkül nincs élet.
Nem láttam az életet, ami biztos szép,
mert nem volt benne részem.
Az életben két fontos dolog történik velünk:
amikor megszületünk és amikor rájövünk mire születtünk.
Elindulok most egy józan útra,
amin még nem jártam soha.
Remélem önmagam is megismerem, s
meg tudom végre mire születtem.
20 év az alkoholban, 10 év a kokain mámorában, milyen hosszú időnek tűnik így kimondva igaz? Eltelt egy pillanat alatt! Mindenkinek hálás köszönet!
Zsolt /45/
