A házasságomban az első időkben ez nem okozott gondot, hiszen természetes volt. Azonban az idő előrehaladtával ez már zavaró volt. Azt éreztem, hogy nincs valami rendben az életem mókuskerék lett, a szűk családon kívül persze a látszatot igyekeztem fenntartani. A kontrollvesztés egyre sűrűbb lett a párom részéről, és azt éreztem segítség kell. Először egy pszichológus említette a Minnesota modellt, ő azt mondta azt látja ez vezet eredményre, ellenben nem foglalkozott alkoholistával. A következő szakember már elvállalta, de nem jutottunk előbbre a változásban. Ekkor kezdtem tovább keresni a világhálón, hogy milyen megoldás lehetséges az alkoholizmusra. Megtaláltam a Felépülő házat, amit felhívtam és egy Hölggyel, ma már tudom Eszterrel beszélgettem, aki mesélt a programról. A párom még tagadásban volt, ami nyitottá tette az első felmérés volt a Lovizer Dániellel. Dani, ahogy elmesélte neki (nekünk), ő hogyan próbált leszokni, mivel szembesült, mintha a mi élethelyzeteinket írta volna le. Ma már tudom, hogy egy alkoholistát, csak egy másik alkoholista tud igazán megérteni. Én, mint hozzátartozó el tudom fogadni, de nem tudom megváltoztatni őt. Az is el kellett fogadnom, hogy az alkoholizmus egy családi játszma, amiben én is benne voltam. A terápia után egy új élet kezdődött el részünkre, új lehetőség, a változásra azonban nekem is nyitottá kellett válni és foglalkozni saját magammal, ami új élmény hiszen eddig mindig mindent magam elé helyeztem.
Ildikó
