Az egyik leggyakoribb kérdés, amivel hozzánk fordulnak az emberek:
„Miért nem sikerült eddig?”
Sokan hosszú éveken keresztül próbáltak változtatni: voltak pszichológusnál, pszichiáternél, gyógyszert kaptak, fogadalmakat tettek, időnként sikerült is kevesebbet inniuk – mégis újra és újra visszatér ugyanaz a minta.
A legtöbben ilyenkor arra gondolnak, hogy az akaratukkal van baj.
Valójában sokszor egészen másról van szó.
A tapasztalatunk az, hogy az alkoholizmus esetében nem feltétlenül az elszántság és az önuralom hiányzik, sokkal inkább az történik, hogy a problémát nem a megfelelő módon próbálják kezelni.
Ezt a saját családunk történetében is megtapasztaltuk
A Felépülők Családi Felépülési Központ nem egy elméleti modellből született.
A mi történetünk egy családi történet.
Generációkon keresztül jelen volt az alkoholizmus az életünkben: nagyszülők, szülők és a családi rendszer több tagja is érintett volt.
Hosszú éveken keresztül mi is a segítséget keresők szerepében voltunk.
Számos megoldást kipróbáltunk:
- pszichológiai kezeléseket;
- pszichiátriai ellátást;
- gyógyszeres terápiát;
- különböző rehabilitációs programokat;
- egyházi és alternatív kezeléseket.
Édesapám – aki később maga is szakemberré vált a felépülés területén – több pszichológusnál és pszichiáternél járt, több intézményben is kezelték.
És igen, volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy javul a helyzet, de ezek a változások általában csak ideiglenesek voltak, és a probléma végül mindig visszatért, persze egyre súlyosabb formában.
Ez a tapasztalat indította el bennünk azt a kérdést: valójában mi az alkoholizmus, és mi működik valóban a kezelésében?
Tartalomjegyzék
Az alkoholizmus nem egyszerű szokás
Az egyik legnagyobb félreértés az alkoholizmussal kapcsolatban az, hogy sokan egyszerűen akaraterővel kontrollálható rossz szokásnak tekintik.
A valóság ennél sokkal összetettebb.
A függőség kialakulásában több tényező játszik szerepet egyszerre:
- genetikai hajlam;
- családi minták;
- személyiségjegyek;
- szorongás és stresszkezelési nehézségek;
- társadalmi és kulturális hatások.
Sok függőnél már gyerekkorban megjelennek olyan minták, amelyek később hajlamosíthatnak a függőségre: erős megfelelési kényszer, szorongás, kontrolligény vagy a problémák elkerülése.
Az alkohol kezdetben gyakran egyszerű megoldásnak tűnik, ami oldja a feszültséget, csökkenti a szorongást, segít ellazulni.
Idővel azonban a szervezet alkalmazkodik hozzá, és egyre nagyobb mennyiség szükséges ugyanahhoz a hatáshoz, miközben a kontroll egyre nehezebbé válik.
Ez az a pont, ahol a folyamat már nem egyszerű döntések kérdése.
Az akaraterő mítosza
A családtagok gyakran így fogalmaznak:
- „Ha igazán akarnád, abbahagynád!”
- „Csak egy kis önfegyelem kellene!”
- „Szedd össze magad!”
Ezek a mondatok általában jó szándékból hangzanak el, mégis komoly károkat okozhatnak.
Az alkoholizmust, vagy más néven alkoholhasználati zavart a WHO is krónikus betegségként tartja számon: mentális és viselkedészavarok közé tartozik, ahol az egyén vágyat érez az alkohol fogyasztására, amely hatással van az agy jutalmazási rendszerére, az impulzuskontrollra és a stresszkezelésre.
Ezért fordulhat elő az a helyzet, hogy valaki őszintén elhatározza reggel, hogy nem fog inni – este mégis ugyanott találja magát.
Ez nem akaratgyengeség
Sokszor egy olyan biológiai és pszichológiai folyamat működik a háttérben, amely tudattalanul torzítja az egyén gondolkodását és valóságészlelését is, ez az oka annak, hogy általában önerőből, egyedül lehetetlen megváltoztatni.
A betegség jelenlétének fizikai tünete az, hogy az első ital, vagy adag után az érintett nem tud megállni, el fogja fogyasztani a szervezete által megszokott mennyiséget.
A betegség gondolkodást érintő dimenziója pedig azt eredményezi, hogy 1-2 hét, vagy hónap nem ivás után egyszer csak megszületik a gondolat, sokszor mindenfajta előjel nélkül, a semmiből: „miért ne ihatnék egyet, hiszen már 2 hónapja absztinens vagyok, semmi baj sem történhet”.
Majd az első ital elfogyasztása után belép a betegség fizikai természete és az érintett azon kapja magát, hogy ugyanott, vagy mélyebben folytatja az ivást, ahol 2 hónappal korábban abbahagyta.
Látható, hogy itt nem az akaraterő hiánya, hanem a téves függő gondolkodás a valódi, kezelendő probléma.
Miért nem segít mindig a pszichológiai kezelés?
Pszichológusként hangsúlyozom, hogy a pszichológia értékes és fontos tudományterület.
A probléma az, hogy az aktív függőség egy speciális állapot, ami ennek megfelelően speciális hozzáállást is igényel.
Sok függő ember rendkívül intelligens és jól képes megmagyarázni a saját működését: a beszélgetések során gyakran előkerülnek a múltbeli traumák, a stressz vagy a családi problémák.
Ezek valóban létező tényezők, amelyek, mind szerepet is játszottak a betegség kialakulásának és fennmaradásának folyamatában.
Ha viszont már jelen van a függőségre jellemző torzult gondolkodás és a fizikai dimenzió is, azaz, hogy a beteg már nem tud keveset inni, ha elkezdi, csak annyit, amennyit a szervezete az évek, évtizedek alatt megszokott, akkor azt kell mondanunk, hogy a betegség ettől a ponttól önállónak és elsődlegesnek tekintendő és nem kezelhetjük más pszichés zavar, probléma tüneteként.
A korábbi példa alapján látható, hogy ebben az állapotban egyszerűen nem alapozhatunk az érintett gondolkodására és ítélőképességére.
A felépülés első lépése sokszor nem a „miért” kérdésének megértése, hanem az, hogy hogyan lehet megállítani a folyamatot.
A mélyebb pszichológiai feldolgozás sok esetben csak akkor válik egyáltalán lehetségessé, amikor már kialakult a stabil józanság.
A gyógyszeres kezelés korlátai
Az egészségügyi rendszerben gyakran gyógyszeres kezelést alkalmaznak az alkohol problémákkal küzdő egyének esetében.
Ez bizonyos helyzetekben indokolt lehet, például az elvonási tünetek kezelésére, önmagában azonban ritkán jelent hosszú távú megoldást.
Sok más esetben pedig a gyógyszereket nem az elsődleges betegségre (alkoholfüggőség) hanem annak következményes tüneteire (úgymint alvászavar, pánik, generalizált szorongás, depressziós tünetek, bipoláris tünetek, mániás állapotok) írják fel.
Ezért sok esetben az történik, hogy a probléma tartósan ritkán javul, majd ezután az átmeneti jobb időszak után – ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről – később még súlyosabb tünetekkel jelenik meg újra.
A keresztfüggőség veszélye
A gyógyszeres kezelés egyik kockázata az úgynevezett keresztfüggőség vagy szerváltás.
Ez azt jelenti, hogy az alkohol helyett egy másik szer veszi át ugyanazt a funkciót a szervezetben.
Bizonyos nyugtatók és altatók hasonló módon hatnak az idegrendszerre, mint az alkohol, ezért a függőségi működés törvényszerűen „áthelyeződhet” ezekre a gyógyszerekre.
Ilyenkor az ivás ugyan átmenetileg csökkenhet vagy megszűnhet, de a függőség alapmechanizmusa változatlan marad.
A legtöbb esetben azonban az alábbi esetek valamelyike történik:
- az előírt mennyiséget szedi ugyan, de előbb-utóbb iszik is rá (a tapasztalatok szerint inkább előbb…),
- vagy az előírás helyett, igény szerint szedi, legtöbb esetben valójában a megvonásos tünetek csökkentésére,
- végül pedig több gyógyszert szed, többet is iszik és a probléma is súlyosabbá vált, mint korábban volt – ezen a ponton szokta legtöbbször a család felismerni, hogy a gyógyszer és a heti pszichiáterhez járás önmagában nem oldja meg a problémát.
A felépülési programok ezért általában arra törekednek, hogy az érintett hosszabb távon megtanuljon szerhasználat nélkül megküzdeni a feszültséggel, a stresszel és az érzelmi nehézségekkel.
A Minnesota-modell szemlélete
A nemzetközi addiktológiai gyakorlatban az egyik legeredményesebb megközelítés a Minnesota-modell, amely az Egyesült Államokból indult, és ma világszerte számos rehabilitációs program alapját adja.
Ez a módszer több fontos alapelvre épül.
- A betegség elfogadása: az alkoholizmus nem erkölcsi hiba, hanem kezelendő állapot. Ez a szemlélet segít csökkenteni a szégyent, és lehetővé teszi, hogy az érintett felelősséget vállaljon a saját felépüléséért.
- A közösség szerepe: a felépülés ritkán sikeres teljesen egyedül. A sorstársi közösség olyan tükröt ad, amelyben az ember felismeri saját működését. A csoportban sokan hasonló történeteket éltek át, ezért könnyebben felismerhetők azok a minták, amelyek egyedül nehezen láthatók.
- Strukturált felépülési folyamat: a józanság nem egyetlen döntés eredménye. Ez egy tanulási folyamat, amelyben új szokások, új gondolkodási minták és új kapcsolódási módok alakulnak ki.
A Családi Felépülési Központ hitvallása
A Felépülők Családi Felépülési Központ munkájának alapja a személyes tapasztalat és a szakmai módszertan kombinációja.
A csapatunk több tagja maga is felépülő alkoholbeteg, ezért pontosan ismeri a függőség működését a gyakorlatban.
Ugyanakkor a munkánk nem egyetlen személyhez kötődik.
A program mögött egy szakmai team áll, amely különböző területek tapasztalatait egyesíti.
Ez a szemlélet különböztet meg bennünket sok más megközelítéstől.
A felépülés valódi kezdete
A felépülés gyakran egy egyszerű felismeréssel kezdődik: egyedül nem megy.
A segítségkérés nem gyengeség, hanem annak a jele, hogy valaki felelősséget vállal a saját életéért.
A változás nem egyik napról a másikra történik.
De megfelelő támogatással és strukturált programmal a felépülés valóban lehetséges.
Emlékeztető: miért nem működnek sokszor a hagyományos megoldások?
Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy a leggyakoribb megközelítések miért hoznak sokszor csak átmeneti eredményt az alkoholfüggőség esetében.
| Megközelítés | Mire épül | Miért nem mindig elegendő önmagában |
|---|---|---|
| Akaraterő | Az érintett elhatározza, hogy kevesebbet iszik vagy teljesen abbahagyja. | A függőség tudattalanul torzítja a gondolkodást és a valóság észlelését is, ezért a puszta elhatározás legtöbbször törvényszerűen kudarcos. |
| Pszichológiai beszélgetés | A problémák okainak feltárása, múltbeli traumák feldolgozása. | A függőség önálló betegség, ezért a viselkedés tartós megváltoztatása komplex kezelést igényel. |
| Gyógyszeres kezelés | Szorongás csökkentése, alvás javítása, elvonási tünetek kezelése. | A gyógyszerek átmenetileg segíthetnek a tüneteken, de nem változtatják meg a függőség mögötti viselkedési mintákat. Tartós szedés esetén keresztfüggőség, szerváltás alakul ki. |
Gyakori kérdések
- Miért nem elég a család támogatása?
- Akkor a pszichológia nem segít?
- Meddig tart a felépülés?
