A KÖVETKEZŐ 28 NAPOS FELÉPÜLÉSI PROGRAMUNK KEZDÉSI IDŐPONTJA: 2021. SZEPTEMBER 17. PÉNTEK. A BEKERÜLÉSHEZ SZÜKSÉGES ÁLLAPOTFELMÉRÉSEKET FOLYAMATOSAN VÉGEZZÜK. IDŐPONT EGYEZTETÉS TELEFONON: HÉTFŐ-PÉNTEK, 08:00-18:00 KÖZÖTT.

Leszokás az alkoholról

(Lovizer János)

Hozzátartozók vagy maguk az ivásproblémával küzdők gyakran a címben szereplő szavak mentén keresik a megoldást. Sokan szóról szóra ezt gépelik be a kereső programba is: „leszokás az alkoholról”. A legtöbben persze saját, keserű tapasztalatból tudják már, hogy a kérdés feltevése ebben a formában nem valóságos.

Leszokni az alkoholról éppolyan kudarcra ítélt kísérletezés, mint a cigarettázást abbahagyni a napi mennyiség fokozatos csökkentésével. Azok az alkoholisták, akik eljutnak a segítségkérésig, rendszerint kipróbáltak már minden efféle megoldást: kevesebbet inni, áttérni kisebb alkoholtartalmú italra, töményről csak borra vagy sörre, csak hétvégén inni, csak evés után, minden évben tartani absztinens időszakot stb-stb.

Ezek azok a leszokási kísérletek, amelyek a valóságban nem hoznak tartós eredményt.

A segítségért hozzám forduló anyák, apák, barátok gyakran kezdik mondandójukat lesütött szemmel, szégyenkezve, el-elcsukló hangon: „Egyébként nagyon jóra való, szerethető ember, csak nincs akarata az alkohollal szemben. Mióta iszik, teljesen megváltozott: elvesztette az ambícióit, nem érdekli semmi. Se a családja, se a munkája, vállalkozása, korábbi hobbija, egészen elképesztő, szégyenteljes dolgokat művel és felelőtlenül hazudozik. Már a jogosítványát is elvették ittas vezetés miatt és az orvos is megmondta neki, hogy nem ihat, mert nem bírja a szíve/mája stb.”

Mi lehet a megoldás?

Közös tapasztalatunk, hogy a segítségkérés fázisában a hozzátartozók – és maga az alkoholista is – részben már tudják, mi lehet a megoldás. Eddigre ugyanis jó néhányszor megtapasztalták már, hogy valódi változást csak az „egyáltalán nem inni alkoholt”-szabály betartása hozhat. Minden más esetben az első pohárból lesz egy második, végül pedig épp annyi, amennyi szokott, vagy még több. Nem kizárt, hogy az alkoholista életében volt olyan időszak, amikor még az akaratára támaszkodhatott az ivással szemben, és képes volt kontrollálni az elfogyasztott mennyiséget. Ekkor lehetett volna az akaratra alapozva cselekedni, és saját elhatározásból abbahagyni az ivást!
Mivel azonban az ivás folytatódott, bekövetkezett az a változás melynek során a kontrollált ivás képessége örökre elveszett. Ez a pillanat nehezen található meg egy alkoholista ivászati karrierjében. (Sok olyan felépülőt ismerek – beleértve magamat is –, akik azt mondják: valószínűleg soha nem is tudtak „normálisan” inni. Azaz életük első olyan alkalma, mikor alkoholt ittak, rögtön kontrollvesztéssel járt; őket nevezzük „született alkoholistáknak”, akik személyiségjegyeik okán eleve is potenciális alkoholisták voltak.)

Az ivás feletti kontroll elvesztése az alkoholbetegség lényegi és nem gyógyítható tünete! Jelenlegi tudásunk szerint az alkoholista soha többé nem képes visszanyerni ezt a képességét, még sok éves absztinencia után sem!

Ez azonban olyan rettenetes tény egy alkoholista számára, amit képtelen elfogadni. Az alkohol ugyanis a gondolkodást betegíti meg. Épp erről lehet felismerni a függő beteget: letagadja, megmagyarázza, kifogásokat talál, lépten-nyomon bizonygatja: nincs problémája az alkohollal, nem iszik a kelleténél többet (negatív kód megjelenése).
Ezért nagyon fontos, hogy amikor az alkoholista már maga is keresi a megoldást, valóban a megfelelő segítséget kapja meg. A „nem ivás” (szárazság) önmagában ugyanis nem jelent megoldást. A szárazságot a józanságtól a gondolkodás és az életmód gyökeres megváltoztatása különbözteti meg, melynek során az alkoholista belső viszonya saját magához és a világhoz teljesen átalakul. Ez az a változás, melynek köszönhetően képessé válhat a hosszú távú józanságra, s ehhez van feltétlenül szükség addiktológus szakemberre, önsegítő közösségekre vagy bentlakásos rehabilitációs terápiára.
Amennyiben az absztinens alkoholista nem kapja meg rögtön az italletétel mellé a felépülés lehetőségét és reményét is, akkor a száraz állapot megtartása valójában külső kényszer (család, munkahely elvesztésétől való félelem stb.) hatására történik. Az alkoholista ilyenkor görcsösen erőlködik, hogy ne igyon; ennek megfelelően dacossá, ingerültté, türelmetlenné, sértődékennyé válik. Ez az állapot nem csak a környezet, de saját maga számára is rendkívül megerőltető, ezért rendszerint nem is tarthat sokáig. Az ilyen visszaesések esetében a kérdés valójában tehát az, hányszor indulhat újra ugyanez a kínkeserves és eleve kudarcra ítélt körforgás?

Sajnálatos, de szintén tipikus körülmény, hogy az alkoholista környezete maga is abnormális gondolkodási sémákat kezd el követni. Az egyre súlyosodó krízisek után újra és újra elfogadják az alkoholista magyarázatait, kifogásait, ismételt ígéreteit. A hozzátartozók, barátok közül sokan odáig is eljutnak, hogy valóban önmagukat hibáztatják az alkoholista ivászatáért. Mintha ők is átvennék az ivó gondolkodási sémáit, tagadását. Pedig a probléma nem a világgal, és nem is a körülményekkel van. A probléma maga az alkoholizmus! Ennek felismerésében és kimondásában van felelőssége a környezetnek is.

Mi jelenthet valódi segítséget?

Fontos belátni, hogy az alkoholistát nem megvédeni (elrejteni) kell a külvilágtól, hanem épp ellenkezőleg: szembesíteni a valósággal. A probléma az ő alkoholizmusa, s ez az elsődleges probléma! Át kell törni beteg gondolkodásának falait, elutasítani rögeszméit: szembesíteni ivászata valós következményeivel és kezébe adni azok felelősségét. Hagyni, hogy megélje saját veszteségeit! Ennél kevesebb nem elegendő!
Amennyiben erre a magatartásra a hozzátartozó, a család, a munkáltató nem képes, ők is kérhetnek segítséget.
Ez lehet az első érdemi lépés a megoldás felé. Elkezdhetnek másként gondolkodni, másként cselekedni az alkoholproblémával kapcsolatban: kiléphetnek az eddigi körforgásból, hátat fordíthatnak a leszokás kudarcos illúziójának, nem kell hibákat keresniük önmagukban és elhagyhatják a megmentő szerepkört!

Szakmai, addiktológiai alapok

a) Az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség, mely az idő előrehaladásával súlyosodik, végül (általában egészségügyi szövődményeken keresztül) halálhoz vezet.
b) Az alkoholizmus nem más betegség következménye, hanem elsődleges betegség. Ez azt jelenti, ha van az érintettnek egyéb, pl. mentális, pszichés problémája, a kezelést akkor is az alkoholizmus kezelésével kell kezdeni! A többi betegség sikeres kezelése is csak absztinens állapotban válik lehetővé.
c) Az alkoholizmus betegsége és annak tünetei kiterjednek az egyén testi, mentális és lelki állapotára, egész személyiségére, sőt, családi és egyéb kapcsolataira is. Minden téren egyre rosszabb állapotba kerül, mígnem szánalmas árnyéka lesz csak hajdani önmagának.

Az elmúlt, több mint tíz évben több száz alkoholistával dolgoztam hosszabb-rövidebb ideig.
Munkám során az addiktológiai konzultánsként végzett segítő tevékenység tapasztalatai mellett azt az ismeret- és élményanyagot hasznosítom, ami aktív (szenvedő), majd felépülő alkoholistaként lett a sajátom.

Hadd osszak meg most is egy saját történetet az alkoholista akaraterejéről

2006. tavaszán történt (2008. április 15-e óta nem iszom alkoholt). Már több hete tartott az ivászatom, akkoriban minden nap és naponta többször ittam (napi kb. 2-2,5 liter bor volt az adagom). Próbálkoztam a leállással, a napi mennyiség mérséklésével, de nem sikerült. Keserves időszak volt, valójában már csak a „működőképességemért” ittam. Egy nagy családi veszekedés vetett véget az áldatlan helyzetnek. Minden belső vágyam az volt már nekem is, hogy történjen valami, ez így nem élet. A lehető legőszintébben megígértem a Feleségemnek, Fiamnak, hogy nem iszom többé: semennyit, mert csak az jelenthet megoldást számomra.
Erősen meg akartam tartani a fogadalmamat. Tudtam, nagy a baj, hiszen, ha a családom is elveszik, tényleg nem marad semmim (a hivatásom, vállalkozásom már oda lett). Eljutottam a harmadik absztinens napig. Autóbusszal jártam dolgozni (a kocsim kulcsát már elvették). A harmadik nap délutánján, mikor leszálltam a buszról már nem volt ivásvágyam, testileg egyre stabilabbnak éreztem magam.
Ám ahogy a buszról leléptem, történt a fejemben valami, mint egy kattanás, pillanatnyi elmezavar: nem jobbra vettem az irányt, a házunk-, hanem balra, a legközelebbi ivóm felé. Hirtelen minden egyéb gondolat eltűnt a fejemből, úgy mentem az úton, mint egy programozott gép. Megszólalt a telefon. A feleségem hívott. Nem vettem fel. Még 500 méter a kocsmáig, kb. öt perc gyaloglás; ez volt beprogramozva. Nem voltam ura a saját mozgásomnak, mintha kívül kerültem volna saját magamon.
Már az ajtóban megismertek, az első italt szinte kérés nélkül kaptam, aztán a következőt… Végül – további két ivót ejtve útba – aznap is ugyanolyan részegen estem haza, mint már annyiszor azelőtt; feleségeim, gyermekeim arcán is ugyanaz a tehetetlen, undorodott csalódottság tükröződött.

Egyetlen újdonság az a rettenetes felismerés volt, hogy tényleg nincs tovább. A kör bezárult, csapdába kerültem, vége! Az az akaraterő, mellyel korábban nagyszerű eredményeket értem el és az élet minden kihívásának megfeleltem, az alkohollal szemben nem létezik! Teljesen mindegy, hogy mit akarok és milyen erővel, vagy mennyire félek az ivás következményeitől – ami én vagyok, az védtelen az első pohárral szemben, azt pedig ugyanilyen törvényszerűen követi a többi!
Orvosaim eddigre már jósolgatni kezdték a hátralévő évek számát is; tudtam, ha tovább iszom, alig pár évem lehet még. És mégsem tudtam nem inni! Az állandó lelkiismeretfurdalás mellett így már a halálfélelem is a mindennapjaim részévé vált; a kilátástalanság és meg nem értettség teljes magányában éltem. Senki nem értette és nem hitte el, hogy nem én akarom így, hanem az alkohol.”

A megoldás tehát nem az alkoholista akaratában van, nem is a jobb önismeretben vagy a több információban, tudásban.Ezt ma már minden, a témával foglalkozó szakirodalom és segítő szakember tudja.

Az alkoholizmus nem erkölcsi kérdés, nem jellembeli gyengeség! Az alkoholizmus betegség. Az elme, a gondolkodás megbetegedése az alkohollal kapcsolatban.

De van belőle kiút! Van remény, van lehetőség a felépülésre – Neked, Nektek is!

Felépülési Házunkban – 28 napos felépülési programunk során – megmutatjuk ezt az utat.

Minden érintettnek és a családtagjainak is egy egészségesen élhető, derűs és józan életbe adunk belépőt!

 


 

© 2021 FELÉPÜLŐK - Családi Felépülési Központ (ábrás) megjelölés 229715 lajstromszámon nemzeti védjegyoltalom alatt áll. Minden jog fenntartva. Iparjogvédelmi képviselőnk az xLex. Adatkezelési tájékoztató.
A honlapot készítette a Skindrome studio a JoomShaper által fejlesztett HELIX 3 keretrendszer felhasználásával.