A KÖVETKEZŐ 28 NAPOS FELÉPÜLÉSI PROGRAMUNK KEZDÉSI IDŐPONTJA: 2021. OKTÓBER 17. VASÁRNAP. A BEKERÜLÉSHEZ SZÜKSÉGES ÁLLAPOTFELMÉRÉSEKET FOLYAMATOSAN VÉGEZZÜK. IDŐPONT EGYEZTETÉS TELEFONON: HÉTFŐ-PÉNTEK, 08:00-18:00 KÖZÖTT.

Milyen hatással van a gyermekre, ha az egyik szülő magasan funkcionáló alkoholista?

A magasan funkcionáló alkoholistáknak nincsenek különös ismertetőjegyei. Épp ugyanúgy néznek ki, ahogy mindannyian szeretnénk: biztos egzisztencia, vonzó megjelenés, felelős munkahelyi beosztás, széles baráti kör. Az őket körülvevő családi háttér szintén irigylésre méltónak tűnik – legalábbis kívülről. Valójában az alkoholista családokban akár hosszú éveken keresztül nagyon súlyos problémák vannak jelen, melyek az itt felnövekvő gyermekek életére is visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak. Köztudott tény, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve mindig lojálisak a szülőkhöz, így teljesen öntudatlanul veszik át tőlük a kóros viselkedési mintákat is, amilyen például az alkoholista vagy a vele együtt élő társfüggő (kodependens) személy viselkedési sémája.

A túlélés szabályai

Azokban a családokban, ahol az alkoholizmus állandóan jelen van, a hazugság rövid idő alatt a mindennapok részévé válik. Az alkoholbeteg hazudik, hogy ihasson; a házastárs hazudik, hogy a párja ivása titokban maradjon (el ne vegyék jogosítványát, el ne veszítse munkahelyét stb.); a gyerekek pedig azért hazudnak, mert csak így védhetik meg saját magukat. Ha ugyanis egy családon belül a hazugság válik normává, ha anya és apa nyilvánvalóan nem mond igazat sem nekünk sem másoknak, akkor senkiben és semmiben nem lehet megbízni. Az alkoholista családokban felnővő gyermekek rendszerint tehát a következő három szabályhoz tanulnak meg feltétlenül alkalmazkodni:

Ne beszélj!

Azok a családok, melyek az alkoholizmus titkolására rendezkednek be, valójában azt az üzenetet plántálják bele a gyerekek gondolkodásába, hogy a segítség nem is létezik, hogy nincs senki, akitől megértést várhatnának.

Ne érezz!

Az alkoholista családban felnövekvő gyermekek korán megtanulják elfojtani saját valódi érzéseiket, két okból is. Egyrész maguknak jelent könnyebbséget, ha nem kell átélniük a rengeteg fájdalmat, ami állandóan ott van körülöttük, másrészt nem akarják még saját fájdalmaikkal is a szülőket terhelni. A negatív érzések mellett persze ugyanígy elfojtódnak a pozitívak is, ezért van, hogy az ilyen gyermekek örülni sem mernek igazán és biztonságosabbnak érzik, ha a kellemes érzésekről sem vesznek tudomást. Mindez valójában azt jelenti, hogy nagyon gyorsan válnak felnőtté, s miközben minden erejükkel a szülők által támasztott elvárásoknak próbálnak megfelelni, nem tanulják meg kifejezni feléjük saját érzelmi igényeiket.

Ne bízz!

Ahogy erről korábban már szó esett, az alkohol nem csupán az alkoholistát, hanem az egész őt körülvevő környezetét is hazuggá neveli. Az ilyen családokban élő gyermekek, a kifelé mutatott „minden rendben”-üzenet és a belül állandósuló szörnyűségek közti ellentmondásokból azt tanulják meg, hogy soha senkiben nem lehet és nem is szabad megbízniuk.

Tipikus gyermekszerepek a szenvedélybeteg családokban

Az alkoholbeteg családban élő gyermekeket a szakirodalom gyakran „elfeledett gyermeknek” nevezi. Az ő szüleik figyelmét ugyanis – habár különböző mértékben – elsősorban a szenvedélybetegség köti le. Az alkoholista minden figyelmét az alkoholnak szenteli (mikor, hol, mennyit ihat legközelebb, hogy nem fog kiderülni, s ha mégis kiderül, kire/mire foghatja majd stb.), és a nem függő szülő is állandóan az alkoholistára koncentrál (kontrollálni akarja, veszekszik vele, különféle feladatokat végez el helyette stb.).

A hős

A hős szerepét általában a legidősebb gyermek „választja” magának; aki saját szégyenérzetét azzal ellensúlyozza, hogy mindenben a lehető legjobb szeretne lenni. Az iskolában kitűnően tanul és sportol, később irigylésre méltó szakmai karriert fut be. Ennek korai felismerésében intő jel lehetne a gyermek kényszeres viselkedése, fokozott bűntudata, szégyenérzete, a kudarc elviselésére való képtelensége, például egy rossz jegy kapcsán. Az alkoholizmus példájával való ellenazonosulás miatt gyakran egész életében absztinens marad. Mivel saját valós érzéseit kicsi kora óta elnyomja magában, viszont ellenálhatatlan megfelelési kényszer hajtja, felnőttkorában pszichoszomatikus és szorongásos stresszbetegségekben szenvedhet. Sérült személyisége eleve magán hordja a függőségre hajlamosító jegyeket. Amennyiben fogyaszt alkoholt ő lehet a soron következő magasan funkcionáló alkoholista, ha nem iszik, különféle viselkedéses függőségek figyelhetőek meg nála (munkamánia, szex- és szerencsejáték függőség stb.)

A bűnbak

A hőssel ellentétben, aki csak azért is igyekszik megfelelni és a legjobbat mutatni a külvilágnak, ő a tipikus „fekete bárány”, aki állandó problémaforrásként próbálja magára irányítani a figyelmet. Ő az, akinek renitens viselkedése valójában intő jel lehetne a szakemberek számára. Az iskolában nem teljesít, kimarad, lóg, felnőttként gyakran már fiatalon bűnözővé, szerfüggővé (szintén alkoholistává) válik.

Az elveszett gyermek

Általában ő az, akire a hős és/vagy a deviáns mellett már igazán senki nem figyel oda, s aki próbál együtt élni ezzel a szeretet nélküli állapottal. Belőle lesz a tipikus jó gyerek, aki szó nélkül alkalmazkodik minden helyzethez, igyekszik semmi gondot nem okozni jelenlétével senkinek. Felnőttként is ugyanazok az érzések tartják fogva, mint gyermekkorában: nagyfokú önbizalomhiány, állandó lelkiismeretfurdalás és határozatlanság, elszigeteltség, kapcsolati problémák jellemzik, melyek miatt gyakran lesz depressziós, evészavaros (bulimia, anorexia), egyéb módokon önveszélyes.

A bohóc

A bohóc szerepkör általában a legkisebb gyermekre marad, aki erőn felül próbál aranyos és kedves lenni, felvidítani maga körül mindenki mást. Mindig vicces, jó kedvű, minden helyzetben igyekszik pozitív maradni. Az iskolában tanulási nehézséggel küzd, hiperaktív, képtelen hosszabb ideig egy dologra koncentrálni. Felnőttként alacsony önértékelés, belső szorongás, félelmek gyötrik, értéktelennek érzi saját magát. Jellemző betegségei a túlzott infantilizmus és a mániás depresszió.

„Szerepcsere”

Egy diszfunkcionális, alkoholista család természetesen nem képes megadni a gyermeknek azt a biztonságot és állandóságot, amire az egészséges lelki fejlődéshez szüksége lenne. Több okból sem.
Egyrészt már az alkoholista szülő jelenléte eleve a normálisnál nagyobb felelősséget, megértést, elfogadást követel a gyermektől. Ám – és ez az, amiről általában sajnos alig esik szó – a gyermeket rendszerint sokkal jobban kiborítja és felzaklatja a másik, tehát a nem ivó szülőtárs kodependenciájából fakadó beteges viselkedés. Az alkoholista viselkedése ugyanis rövid idő alatt kiismerhető. A gyerek is megtanulja beazonosítani, mikor itta magát az adott szülő „jó kedvűre”, mikor érdemes tőle pénzt kérni, s mikor kell inkább egyetlen szó nélkül eltűnni a szobájában. A másik szülő sokkal nagyobb veszélyforrás. Hiszen ő az, aki állandóan szorong, feszült az alkoholista miatt, ám idegességét mindig titkolni igyekszik a gyerekek előtt, mígnem a cérna egyszer mégis elszakad, s ilyenkor a gyerekek számára teljesen érthetetlen okokból gerjedhet haragra, kaphat váratlan dührohamot. Az ilyen szülő sokszor teljesen beletemetkezik saját problémáiba (melyeket szintén az alkoholistával való állandó, beteges foglalkozás generál), gyermekeiről szinte megfeledkezik. Gyakran kifejezetten szigorú, hűvösen és elutasítóan viselkedik, ami a gyermekeknek valójában még többet árthat, mint az alkoholista szülő viselkedése (akár agresszivitása).

Az alkoholbeteg családban élő gyermekeket a szülők tudattalanul is bevonják beteges életjátszmáikba. Ennek során saját felnőtt szerepeikkel, erejüket meghaladó feladatokkal és felelőséggel ruházzák fel őket – s ebben gyakran szintén inkább a nem italozó fél a hibás. Tipikus példája ennek, mikor az alkoholista férjtől elválni képtelen feleség a gyerekektől várja el mindazt, amit a férjétől nem kap meg: szeretetet, megértést, komoly segítséget a házimunkákban. Az ilyen magányos anyák gyakran a gyerekeikkel beszélik meg saját gondjaikat, hogy mit tegyenek, hogyan viszonyuljanak az alkoholistához stb.
Teljesen egyértelmű, hogy a gyermekek minden ilyen családban iszonyatosan szenvednek. Akkor is, ha még kicsik és látszólag nem értik, mi zajlik körülöttük. Hiába nem értik ugyanis, pontosan érzik az állandó feszültséget – és általában azt is, hogy mindez az ivással kapcsolatos. Legbelül őket is ugyanaz a szégyen, zavarodottság és elhagyatottság-érzés kínozza s teszi tehetetlenné, mint a család felnőtt tagjait.

A függőség jelei már kisgyermekkorban megfigyelhetőek

Azokban a családokban, ahol az egyik szülő magasan funkcionáló alkoholista, hatalmas teher zúdul a gyermekek vállára is, ami teljesen természetes és hosszútávú kihatással van az életükre, s az ahhoz való hozzáállásukra is. Az ilyen családban felnővő gyermekeknél gyakran már egészen kiskortól megfigyelhetőek a jellemző viselkedésminták. Nagyon erős bennük a bizonyítási vágy (legyen az pozitív vagy negatív indíttatású), és a függőséget predesztináló jellemzők, mint például a kényszeresség vagy a perfekcionizmus. Tinédzser vagy fiatal felnőttként az alkohol általában már jelen van a mindennapjaikban; noha ilyenkor még a bulik, kikapcsolódás és a haverokkal való időtöltés részeként játszik szerepet. A függőség kialakulásának veszélye az ő esetükben fokozott, hiszen ma már tudományosan elfogadott tényadat, hogy az alkoholizmus kialakulásában a hozott szociális mintázat mellett az öröklött hajlam is jelentős szerepet játszik.

Ne félj segítséget kérni!

Természetesen nem arról van szó, hogy az alkoholista családokban a szülők szándékosan akarnának rosszat a saját gyermekeiknek, sőt, az sem ritka, hogy valamilyen viselkedési probléma miatt ők maguk viszik el őket pszichológushoz. A problémát az okozza, hogy az öntudatlanul elsajátított családi minta és a tagadás rendszerint olyan jól működik, hogy még ilyenkor sem derül fény a problémák valódi forrására. Pedig a gyerek sok esetben azért pisil be, azért verekszik az iskolában, azért vagdossa vagy hánytatja magát, mert valójában az egész őt körülvevő családi rendszer belülről rohad. A legtöbb diszfunkcionális családmodell mélyén ott rejtőzik az alkohol, az alkoholfüggő és az őt elhagyni képtelen társfüggő személy, akik a sajátjuk mellett még a gyermekeik életét is igazi pokollá változtatják – annak érdekében, hogy látszólag ne legyen semmi probléma.

 

© 2021 FELÉPÜLŐK - Családi Felépülési Központ (ábrás) megjelölés 229715 lajstromszámon nemzeti védjegyoltalom alatt áll. Minden jog fenntartva. Iparjogvédelmi képviselőnk az xLex. Adatkezelési tájékoztató.
A honlapot készítette a Skindrome studio a JoomShaper által fejlesztett HELIX 3 keretrendszer felhasználásával.